 |
 |
 |
|||||
Múlt hónap 29-én, hétfőn ellátogatott hozzánk Budapestre a híres-neves Autechre formáció. Az 1987-ben alakult elektronikus zenei duó alkotásait leginkább a kínos IDM (Intelligent Dance Music – leírni is ciki) nevet viselő stílusirányzatba szokták sorolni. Igazán kedvelem zenéjüket, de élő fellépésük minősíthetetlen volt: egy unalmas basszus dob nyomta el az amúgy sem túl változatos, gyakran nem létező dallamokat. Szóval, kapják be, de nem róluk lesz ezúttal szó, (Elég gyakran kezdem így, vagy hasonlóan a bevezetőket, nemde? Olyan vagyok, mint az Autechre szar basszus dobja!) hanem az előttük „fellépő” Russel Haswell-ről, aki egy 15 perces „szettel” ajándékozta meg a kemény drogosokat és az elmeháborodottakat.
Kellően nyitott embernek tartom magam, főként a zenék terén, hiszen gyakran az általam kedvelt számokat is azzal rágalmazzák, hogy nincs bennük dallam. Mégis, Haswell „zenéjét” nem tudom hova tenni és nehezemre esik elfogadni, hogy kiadják, mások meg megveszik. Mintha csak egy 10 éves játszadozna különféle hangokkal. A fellépést hallgatva először azt hittem véletlen volt az a sok ordenáré zörej, majd azt kezdtem gondolni, hogy valami elromlott, végül arra jutottam, hogy ez bizony nem más, mint egy arcátlan, rossz tréfa. Tévedtem sajnos, ugyanis ez az Extreme Computer Music – pedig én azt hittem, hogy szar!
Mint ha csak egy régi, s már a maga idejében is kínos, fantáziátlan és olcsó sci-fi hangeffektjeit játszanák le sorban. Rút nagy pofonnal jutalmaznék mindenkit, aki ezt zenének meri nevezni, (fú, azt hiszem én is azt tettem feljebb) ha nem tartanék attól, hogy esetleg némelyikük sokkal keményebb fickó, mint én.
Ugyan minden szar kikerül manapság, ha máshogy nem, akkor saját kiadásban, de ez, számomra legalábbis, mindennek a teteje, ugyanakkor legbelül tartok tőle, hogy ennél lejjebb is van.
Nézegessétek és hallgassátok Haswell & Hecker MySpace oldalát, ha tetszik, vagy csak simán önsanyargató típusok vagytok, esetleg a nagyit szeretnétek megijeszteni.
|
|||||||
 |
 |
 |
