 |
 |
 |
|||||
Az extrém sportok, főleg azok utcai variánsai gyakran nem a szórakozásól szólnak, hanem a magamutogatásról. Természetesen itt elsősorban a nagyon fiatal „extrémkedőkre” gondolok, trialos kisfiúkra, akik úgy vélik azzal, hogy a szotyi árú bringájukkal, amit aputól kaptak karácsonyra fel tudnak ugrani a járda szélére, már mindent elértek, amit az életben lehet, de mindenféleképpen többet, mint bárki más. (Természetesen nem állítom, hogy az összes trialos, sem azt, hogy az összes fiatal trialos ilyen lenne.) Biztos sok hasonló van, én ilyeneket látok leginkább.
Extrém sport az – az én szememben legalábbis – ami sokkal inkább játék, mint sport és határozottan NEM a magamutogatásról szól. Olyasmi, ami fizikálisan megterhelő, egy picit talán veszélyes, amit, ha a buták látnak, a fejüket csóválják és azt mondják „őrültek”. Valami, amit a veszély felismerése ellenére is teli vigyorral tudsz csinálni, miközben – bármennyire is elcsépelt ma már ilyesmit mondani, vagy egyáltalán a szót használni – elszabadul az adrenalin a szervezetedben.
A kerékpár az én választott játékszerem és szeretek vele lejönni mindenféle girbe-gurba, riges-rögös, durván sziklás terepen. Annyira nem vagyok ám bátor, mint a bringás videókban látható DH szuperhősök a lovagi páncéljaikban, de szerintem már az is elállítaná némelyek lélegzetét, amit én csinálok.
Egy ilyen hosszú és sok mindenre kitérő felvezetés után talán illene sok-sok, különféle extrém sportos videót bemutatnom, de az igazság az, hogy egy gördeszkás videó ihletett meg, amit láttam már ugyan, de akkor nem az általam igazán kedvelt Aesop Rock egyik dala kísérte az extrém játszadozást. A főszereplő William Spencer, aki a gördeszkázáson kívül még parkour elemeket is bemutat. Oké, hogy videó készült róla, ami felkerült a netre, de én úgy érzem ez elsősorban akkor sem magamutogatás. Akkor tehát: Aesop Rock zenéjével William Spencer gördeszkás és freerun videója, nagy vállalásokkal:
|
|||||||
 |
 |
 |
