 |
 |
 |
|||||
A játékipar egyre ritkábban lök ki magából maradandó darabokat, ha emlékezésre kerül a sor, mindig arra leszek figyelmes, hogy a bennem mély nyomot hagyó gammák javarészt abból a korszakból származnak, amikor még a számítógépes játékokkal kísérleteztek.
Nem nyafogni fogok, hogy mennyire szar dolog az ostoba TPS-ek (hátulról mutatós, olykor időlassítós, lövöldözős játék tiniknek) és a horror FPS-ek dominanciája, inkább csak kiemelnék egy már talán nem annyira friss, de határozottan a „romlott korszakból” származó alkotást. Talán lesz még ilyen más játékról is, bár mostanában levegő vételre is csak napi két-három alkalommal jut időm, hogyan pötyöghetnék ide butaságokat rendszeresen? Há' sehogy, úgy!
Half-Life. Talán belefér a horror FPS kategóriába, de mégsem az a tipikus, állandóan sötét, b kategóriás, ingerszegény életet élő tinédzserek számára egyetlen izgalomforrás játék. Van benne valami, különleges hangulat, változatosság, ötlet. Nem állítom, hogy teljesen egyedi mindene, mert az irdatlan nagy hazugság lenne, de valahogy egyben volt. A megjelenése után sokáig dominált, jöttek szebb, durvább motoron futó játékok, de legfeljebb arra voltak méltók, hogy lenyírják a méltóságban öregedő Half-Life orrszőrzetét.
S hosszas várakozást követvén, eljő vala az zsenialitásában megkérdőjelezhetetlen Half-Life 2! A játék olyan hangulatot sugároz magából, ami minden egyes találkozáskor egy libáéhoz hasonlatossá teszi bőrömet. Nem kívánom a sztorit megosztani, arra ott a wiki, de a hangulatot megpróbálom valamelyest átadni: színtér egy kelet-európai város, világszerte idegen megszállás, rendőrállam szerű működés. Talán pont a városi létről és az ottani hangulatról kellett volna első Half-Life 2 videómat csinálnom, én mégis a Half-Life 2: Episode 2 legelejének első közel 10 percét osztom meg alább, szerintem látszik belőle, hogy nem akármilyen játékkal van dolgunk.
A hang eleinte sietett, sokat, kicsit próbáltam rendreutasítani, minek következtében most egy picit késik, de a két és fél órás upload-ot nem fogom újra elvégezni emiatt.
Szóval, aki nem nagyon játszik ilyesmivel, teljesen mindegy, hogy milyen fals, vagy nem fals okból kifolyólag, annak üzenem: Szedd már össze magad!
|
|||||||
 |
 |
 |
